10.rész

Halihóó!
Igaz, hogy tegnap is tettem újat, de a mait csakis a történetben Vee-t alakító barátnőm kedvéért hozom ilyen hamar. Ezúton is sok sikert ehhez az egész hülye ügyhöz! May the force be with you :))♥
Ja, és előre jelezném, hogy a következő 2 hétben ismét nem lesz időm, mivel jövő héten táborozok, utána pedig Balcsi körüli bringatúrán leszek. Szóval igyekszem ma-holnap bepótolni amit belehet, és amint hazaértem, extra kiadós részekkel jövök.:D
Remélem tetszik! Pusza :*


A tegnap éjjelt senkinek sem kívánom, még Nicole-nak se. Tudni, hogy valaki kishíján az életét kockáztatta érted, és ebben a tudatban lenni hosszú, semmitmondó órákon át. Álmatlanul forgolódni az ágyban, rettegve attól, hogy mit hoz a holnap.
"Én nem tudom, mi ütött belém. Eddig semmi bajom sem volt. Lehet, hogy kezd hatalmába keríteni a depresszió?"-villant át az agyamon. "Na még csak az kéne. Ne már!"  Utáltam ilyen nyominak érezni magam, de néha előjön , és akkor nem lehet mit tenni. "Vagyis dehogynem!"- ezzel felugrottam az ágyról, hogy hajnali kettőkor az egész szobát végigkutatva előáshassam a fülesemet. Elég bonyolult feladatnak ígérkezett, hiszen nem akartam Matt-et felébreszteni azzal, hogy lámpát kapcsolok. Kemény 15 perc kutatás után előhalásztam a  fiókom aljából, gyorsan - vagyis a lehetőségekhez képest gyorsan - kibogoztam, bedugtam a telómba, hanyatt dőltem az ágyon. Ironikus, hogy elsőre épp az a szám indult el, ami leginkább a hangulatomhoz illett. 
"I open my eyes, I try to see but I'm blinded by the white light..."- Tudtam, hogy nagy rá a sansz hogy felébresztem az öcsköst, de nekiálltam dúdolni a dalt. Amikor Pierre metsző, de ugyanakkor gyönyörű hangján a How could this happen to me?- kezdetű refrént énekelni kezdte, a hideg kirázott, de nem olyan értelemben mint délután. Ez amolyan földöntúli rajongás volt, olyan megfoghatatlan, mégis testközeli. Simply awesome.:)
Észre se vettem, hogy mikor merültem álomba. Csupán annyira emlékeztem, hogy a This Song Saved My Life-n már sokadszorra elbőgtem magam, majd befelé fordultam, hogy a párnámba zokoghassak tovább.
----
Reggel komolyan megijedtem, amikor arra ébredtem, hogy valaki fojtogat. Épp segítségért kiáltottam volna, amikor mire jöttem rá? Hogy ez csak a rohadt fülhallgató.
Kikászálódtam az ágyból, majd a tükörbe néztem - nem kellett volna. Fintorgás helyett azonban nagy morcosan a konyhába indultam. Nem tudom, hogy jól tettem-e, de megálltam az ajtó előtt, így elcsíptem egy beszélgetés-foszlányt:
- ..de ne hívogasd, ha eddig nem tetted meg! Később folytatjuk. - majd Apu lecsapta a telefont. Féltem, hogy megneszelte ahogy hallgatózok, ezért gyorsan taktikát váltottam: felfedtem magam, mielőtt ő tehette volna meg:
- Jóóóóó reggelt! Hogy aludtál apucikám?- mondtam tettetett jókedvvel, majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Neked is, kislányom. Egész tűrhetően, bár ha Jeanette hugicád nem horkolna ugyebár...- ráncolta össze homlokát. Ilyenkor látszottak a legjobban az évek múltával egyre feltűnőbbé váló szarkalábak a szemei alatt. Ezt leszámítva azonban, ilyenkor tudtam egy röpke bepillantást nyerni abba a ravasz, mindenében kanál fiú vonásaiba, aki állítólag volt.
-  Megértelek. - mosolyogtam vissza, majd nekiláttam a rántottának. 
A kaja után támadt hirtelen jókedvem egészen addig tartott, amíg a suliba beérve Vee kapásból nem szállt rám.
- Jaj, de jó hogy itt vagy! Hallod, most mit csináljak? Ugye láttál minket a bulin, de azóta nem hívott és most nem tudom. Szerinted?
- Neked is szia. És fogalmam sincs, nem tudom, mit műveltetek ti ketten.- vallottam be őszintén. 
- Hát lehet, hogy jobb is..khmm...
- Mi van?- kerekedtek el a szemeim. Ez a hülye tényleg lefeküdt vele???
- Nyugi, nem történt semmi komoly, de aajj miért nem hív? Látni akarom!
- Akkor hívd fel te. Ha ő nem keres, keresd te. Ha meg nem akar tudni rólad, úgyse veszi fel.
- Na persze!- húzta fel az orrát, majd otthagyott. Nagyokat kamilláztam, hogy mi ütött ebbe a csajba. Aztán egy égi jel elterelte a figyelmemet. Szó szerint égi volt, mert Alex egy nagy kupac könyvvel jött le a lépcsőn, sikeresen elejtve a fordulóban az összeset. Kedvem lett volna alaposan körberöhögni, de mivel a múltkor ő se hagyott a földön - még szép is lett volna azok után, hogy miatta vágódtam el - odafutottam, hogy felsegítsem. Őszinte csodálatomra megköszönte.
- Na és mizujs? Hallottam mi történt a hétvégén.
- Mi van? - Honnan tudott meg és mit? - Bővebben?
- Tudod, ismerem Jasont és Sebet is...- adta meg a választ. Ezzel teljesen lesokkolt, hiszen egészen vasárnap reggel óta eszembe sem jutott Seb illetve a majdnem elcsattant csókunk. Vajon lesz ebből egyáltalán valami, vagy csak játszani próbált? "Amint tudom, megkeresem"- azonban ahogy ezt megbeszéltem magammal, rájöttem, hogy fogalmam sincs hol keressem. A teljes nevét mondta egyáltalán? Kétlem.
- Ja, értem. Hát úgyis tudsz mindent.
- Szeretném tőled is hallani, ha nem gond. Meg lenne egy meglepim délután.- rejtélyeskedett. Nem tudtam hova tenni a dolgot, hiszen tőle sosem kaptam semmit. Persze nem mintha csak azért segítenék neki, hogy valahogy meghálálja. 
- Kezdjek félni?
- Talán...- nevetett fel, majd sűrű puszidobálások közepette távolodni kezdett. Elég érdekes látvány volt, ahogy félrecsúszott szemüvegével, szanaszét álló hajával, kissé bicegve még hátrafele is fordult. 
- Ennek meg mi a baja?- ért oda Vee. 
- Áhh, fejre esett szegény. Kicsit észhez kéne térítenie valakinek.- majd jelentőségteljesen ránéztem. Vette a lapot, hiszen szinte azonnal kikérte magának. Hogy mi az, hogy én ilyeneket mondok, miket képzelek.
- Keep calm, csak hülyülök. - vigyorogtam rá kajánul.
- Teee... Még egy ilyen beszólás és - kezdte a fenyegetést, de sosem derült ki, hogy ezek után mit akart mondani, mert ekkor felzendült a sulirádió, elnyomva minden más hangot. Egy kicsit Activity-szerű volt, ahogy egymás tudtára adtuk, hogy ez a beszélgetés még nincs letudva. Fogtam magam, és elvonultam a mosdóba, hogy megigazítsam a hajam. 
Az ajtón belépve csend fogott körbe. Vagy csak majdnem. Az egyik fülkéből mintha Phoebe-t hallottam volna.
- ..és akkor mit mondunk Ashley-nek? - kérdezett valakit bizonytalan hangon.
- Majd kitalálsz valamit. Okos lány vagy te. - Tudhattam volna! Már megint mibe akarja belerángatni Nicole? "Kérlek, mondj nemet, mondj nemet Phoebe, kérlekszépen..."- rimánkodtam magamban.
- Ööö..nem is tudom. - habozott. 
- Döntsd el, kinek a pártján állsz.- háborodott fel Nicole, majd hallottam, ahogy csattan a zár, és kitárni készül az ajtót. Még csak az hiányzott volna, hogy lebukjak a hallgatózással, ezért bebújtam a tisztítószereknek fenntartott szekrény nyitvafelejtett ajtaja mögött. Szerencsémre, az ajtóval épp szembe voltam, így amikor Nicole orrát felhúzva távozott, nem vett észre. Nemsokkal később Phoebe is követte, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy a szemét dörzsöli.
Utána akartam menni, hogy számon kérjem, de tudtam, hogy most úgysem vallana be semmit. Majd ha akarja, elmondja, amit el kell.
Ebben a tudatban ültem be bioszra, ahol Chuck üres helye még jobban elősegítette, hogy megint egyre rosszabbul érezzem magam. A padra hajtottam a fejem, és megpróbáltam elhessegetni a rémisztő gondolatokat a jövőt illetően. Részben a biosztanárunk monoton hangja, részben pedig az előző éjjeli kukorékolás miatt hamar elnyomott az álom. Ismét meglegyintett Mázli isten szárnya, mert a csengetés előtt 2 perccel felriadtam, mielőtt a tanár kimondhatta volna a nevem. Igaz, hogy a fele cuccom leesett a padról, ráadásul a spirálfüzet is otthagyta lenyomatát az arcomon, de legalább nem égtem le az egész osztály előtt. Annyira.
Így aztán visszacammogtunk az osztályba, összedobáltuk a még ottlévő cuccokat, és mindenki hazafelé vette az irányt. Időközben totál megfeledkeztem Alexről és a meglepijéről, szóval a szívem majdnem kiugrott, amikor otthon a kádban relaxálva full hangerőn megszólalt a telefonom.
- Hol a francban vagy? Nem azt mondtam, hogy suli után várj meg? - kiabálta bele Alex.
- Hé, nyugi. Elfelejtettelek bocs. Amúgy meg nem, nem mondtad hogy várjalak meg. - Nehogymár nekiálljon feljebb!
- Jó, mindegy. Akkor 6-ra legkésőbb ott leszek a házatok előtt. Ne késs! - majd letette a telefont.
- Oké, szia. - szóltam még bele, holott tudtam, hogy nem hallja.
Mégis mi a francot akar???