11.rész

Jó estét! :)
Folytatódik a láncreakció, itt a kövi rész. Nincs hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy jó olvasást!:D


Gyorsan összekaptam magam, de mivel nem tudtam, hova készülünk, vagy hogy mit tervez, fogalmam sem volt, mit vegyek fel. Rövid hezitálás után ismét a fehér sort és masnis, szürke ujjatlan mellett döntöttem. Kedvenc szürke tornacipőmmel párosítva ez a cucc akármilyen célra megfelelt. Ezért is jó ez a mindentbele-stílus: azt vesz fel az ember, ami éppen jólesik.
Bedobáltam az övtáskába azokat a dolgokat, amik nélkül sehova nem indulok el, bekaptam egy muffint, bezártam az ajtót és vártam. És vártam. Már negyed hét is elmúlt, amikor úgy döntöttem, hogy felhívom.
Sokáig kicsöngött, de végül felvette.
- Igeeeen?
- Én vagyok. Esetleg méltóztatsz még ma ideérni? - kértem rögtön számon. - Hova akarsz vinni egyáltalán?
- Ja, nem velem jössz. Seb visz el randizni, de még ő se tud róla. Wow, de jól néz ki valaki! - füttyentett egyet a telefonba, mert ekkor befordult a sarkon. Szerencséje, így legalább nem kell átnyúlnom a telefonon, hogy megfojtsam.
- Szóval mi? Mi van Sebbel? Hogy jön ő egyáltalán a képbe? Honnan tudod, hogy  akar-e randizni? Basszus, te nem vagy normális! Ez milyen gáz már!  El se akart hívni sehova, te meg itt játszod a Cupidót. Pelenkád meg nyilad remélem nincs.- Teljesen kiakadtam. Ezt mégis hogy a francba gondolta?  Frusztráltságomat még jobban tetézte, hogy Alex úgy csinált, mint aki bealudt a monológomon. Olyan műásítást mutatott be, amit ha más körülmények közt produkál, talán még értékelek is.
- Ja abbahagytad? Bocs, majdnem elaltattál. 
- Ne húzz fel még jobban, mert komolyan mondom olyat csinálok, amit később sem fogok megbánni.
- Te meg ne túráztasd magad, a stressz árt a szépségnek. Bár neked már mindegy, ahogy nézem.- utalt szemtelenül szétzilált hajamra és félig elkent szemfestékemre. Jóízűt kacagott saját poénján, de amikor látta, hogy sarkon fordulok és otthagyom, nyomban szabadkozni kezdett.
- Hé, várj már! Muszáj mindenen megsértődni?
- Igen, igen muszáj! Tudod amikor mondtad az előbb, hogy mit tervezel, egy pillanatig, csupán EGY rohadt pillanatig hittem neked. Nem kellett volna, te is csak pasiból vagy!
- Micsoda? Én komolyan mondtam, amit mondtam. Ma találkozni fogsz Seb Wrighter-rel. Ha tetszik, ha nem. - jelentette ki magabiztosan. Látva, hogy nagyokat kamillázok, folytatta: 
- Figyi Ash, láttam amit láttam és hallottam, amit hallottam. Nagyon úgy tűnik, hogy érdeklődik irántad. Onnan tudom, mielőtt még félbeszakítanál, hogy engem is megkeresett, hogy rólad kérdezősködjön. Először majdnem elküldtem a francba, de láttam rajta, hogy mennyire... hatással voltál rá. Viszont elég régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam, ha lányokról van szó, eléggé félénk. Már ami a randira hívást illeti. De ha egyszer felbátorodik...- kacsintott, majd elhallgatott.
Ezek után mit kellett volna mondanom? Sokkolt, amit mondott, elég rendesen. Ami azt illeti, annyira ledöbbentett, hogy le kellett ülnöm az útpadkára. De jó értelemben szédültem, mert hihetetlenül boldog voltam mind Seb, mind pedig Alex miatt. Lehet, hogy mégse olyan bunkó, mint aminek mutatja magát? 
- Huh.... Hát, köszi. Nem hittem volna rólad, hogy ilyen jófej vagy.
- De csak ha a legjobb barátaimról van szó. Hé, most miért sírsz? Várj, most mi van? - kezdte, mert ekkor felpattantam a földről, hogy egy hatalmas puszit adhassak neki, és megölelhessem. Elmondhatatlanul jól esett, amit mondott. Ezt próbáltam neki elmondani egy tipikus Ashley-féle tüdőbőlmindenlevegőtkiszorító öleléssel. Nem érdekelt,hogy a járókelők megbámultak. És nemcsak a járókelők, mert ekkor lefékezett mellettünk egy fehér Audi, hogy a sofőrje megbámulhasson minket, aztán szélsebesen elhajtson. A hülye. Nem is foglalkoztam vele komolyabban, inkább újból Alexre összpontosítottam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de elengedtem. Nehogy a végén félreértse, bár ezt egy korábbi eset kapcsán már tisztáztuk. Azóta a kis baki óta olyan barátra leltem benne, akinél jobbat az ember keresve sem találhat. 
- Köszi. - mosolygott megszeppenten. Hát igen, nem túl gyakori az ilyesfajta érzelemkitörés az én esetemben.
- Ugyan. - mosolyogtam vissza, majd a ház felé húztam. - És akkor most hogyan tovább? Nekem kell legalább 5... - közben beértünk a nappaliba, ahol egy pillantást vetettem magamra a tükörben, ezért gyorsan kijavítottam magam - vagyis 10 perc, míg rendbe szedem magam.
- Akkor szólok Sebnek, hogy valószínűleg egy picit kések. Amúgy moziba mentek, ha még nem említettem volna. 7-kor kezdődik a vetítés, szóval csipkedd magad.
Amíg ezt végigmondta, villámgyorsan kibontottam eddig lófarokba kötött hajam, ujjaimmal nagyjából átgereblyéztem, lefújtam magam kedvenc parfümömmel és nekiálltam lemosni elkenődött sminkemet. Azonban egy nő köztudottan egyszerre több dologra képes figyelni, ezért ha csak fél füllel ugyan, de hallottam egy bökkenőt rövid beszédében.
- Hogy mondtad? KésEL? Úgy érted, hogy úgy tudja, ketten lesztek vagy mi? - Abszurdnak tűnt az ötlet, de ezek után bármit kinézek Alexből.
- Fején találtad a szöget.
Egy pillanatra megállt a kezemben a szemceruza, majd felé fordultam. Kattogott az agyam rendesen, hogy mit vágjak a fejéhez, de végül csak legyintettem. Nem fogom megint felhúzni magam. Nincs értelme. 
- Ajjaj..- mondta Alex 2 perccel később, amikor már a hajvasalóval próbáltam emberi alakzatot kölcsönözni magamnak -Seb nem veszi fel a telefont. Meggondolta vajon magát?
- Nem tudom. De annyi biztos, hogy ha veled se akar mozizni, akkor engem pláne nem akar látni. Hagyjuk inkább az egészet, legalább őt se hozzuk kellemetlen helyzetbe.
- Hmm...- morfondírozott tovább - Szerintem meg menjünk el, mivel úgyis le van foglalva 3 jegy.
- 3?  Azt mondtad hogy úgy tudja, csak ketten mentek. - néztem rá értetlenül.
- Igen, azt mondtam neki, hogy viszem a barátnőmet...khmm...
- Na jó, inkább ne mondj többet. A végén még meggondolom magam. - Természetesen eszem ágában sem volt ilyet tenni, de hadd érezze Alex is, hogy "jótékonykodás" ide vagy oda, nem csak ő diktál.
- Mehetünk már? Komolyan egy menyasszony is hamarabb elkészül nálad.- türelmetlenkedett.
- Nyugi már. Mindjárt megvagyok, csak írok egy üzit Apunak, hogy hova mentem. - Mialatt ezt kimondtam, már elő is kaptam egy gyűrött cetlit a fiókból. Gyorsan lekörmöltem, hogy "Szia! Moziba mentem, ha 11-re nem érnék haza, hívj fel! Pusza " . A végére odabiggyesztettem egy aláírást, biztos ami biztos. - Na indulhatunk.
- Végre...- forgatta a szemét Alex. Nem kis meglepetésemre azonban nem a buszmeg, hanem az azzal ellenkező irányba indult. Megálltam a kapu előtt, és vártam.
- Mi van már? Gyere, lekéssük a randit. 
- De te most hova mész? Buszozunk, nem? - vontam fel a szemöldököm.
- Persze, majd az első randitokra busszal mész.. Nem, ez kizárt. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Akkor? Repülünk?
- Itt parkoltam le egy utcával arrébb, ne csináld már.
- Ja, hogy taxizhatok? Fizetni nem fogok. - mondtam, mire kinyújtotta a nyelvét.
Közben elindultunk arra, amerről fél órája ő jött. Befordultunk a mellékutcába, ahol nem állt más, csak egy éjfekete, kabrióra átalakított Peugeot 206-os gyönyörűség.
- Hűű-ű-ű-űha. - Teljesen lenyűgözött az autó.
- Tudom tudom, szállj már be. 
- Komolyan mondom, elvileg én randizok, de te idegesebb vagy, mint én. - jegyeztem meg, majd beszálltam mellé. A biztonsági öv nagyot csattant, jelezve, hogy bármi történjék, nem kötök szoros barátságot a szélvédőre kenődött bogarakkal és még ki tudja, mikkel.
- Ebben te biztos vagy? - kezdtem parázni, mivel még sosem ültem Alex mellett az anyósülésen.
- Most már késő. - eresztett meg egy gonosz vigyort, majd a gázba taposott.