2. rész

Ismét egy új nap. Szuperül kezdődött, hiszen alig 10 perc alatt kellet elkészülnöm, mivel az a szuper óra bemondta az unalmast, és 8:35-kor keltem fel. Természetesen mindenki aludt, így nekem kellett felriadóznom az egész családot. Na, több se kellett. Rohangáltunk fel-le, rányitottam Matt-re, amint éppen..öhm..reggeli teendőit végezte. Utána valahogy nem volt kedvem reggelizni, így csak egy müzliszeletet dobtam be a táskámba, majd sprinteltem a suliba. 9-kor kezdődik a tanítás, szerencsémre. Épphogy beestem a padba, már jött is Mrs. Cole, a rajztanár. Ez a rémálom-nőszemély valami őskori barlangrajzokat csináltatott velünk..röhej. 
Amikor kicsengettek, az osztály egyhangúan sóhajtott fel. A szipirtyó, akarom mondani, az imádnivaló tanárnő elmormolt szitkozódások közepette hagyta el a termet.
- Na, ezért tuti kapunk a fejünkre...- mondtam Vee-nek. 
- Elképzelhető. Volt matek házi? - kérdezte, majd amikor látta, hogy nem figyelek rá, a szemeit forgatta. 
- Hmm? Micsoda? - kaptam fel a fejem. Tudatosult bennem, hogy Markot és a hülye haverját épp elénk ültették. Miért nem vettem ezt észre tegnap? Aztán eszembe jutott, hogy Chuck-kal és a gondolataimmal voltam elfoglalva. "Apropó, hol van Chuck?"-futott át az agyamon. Odanéztem, ahol tegnap ült, de csak a táskáját láttam ott, ő nem volt ott.
- Hát te mit nézel annyira? Ja...már értem - vigyorgott. Hú, mennyire de mennyire tud idegesíteni ez az arc.
- Fogd be, nem bámultam senkit.
- Ja, persze. Valószínű. - folytatta egyre szélesebben vigyorogva.
- Na jó, elegem van belőled. Megyek, megnézem Phoebe-t, te beszélgess csak ezzel a két idiótával.-mondtam, mivel Mark és James, a haverja, megint valami hülyeségen nevetett. Szánalmas. Ezzel fogtam magam és odamentem Phoebe-ék padjához. Épp valamin nagyon sutyorogtak Nicole-lal, mire felvontam a szemöldököm. Pontosan tudja, hogy mit gondolok erről a "barátságról", de nem tilthatom meg neki, szép is lenne... Azért mégiscsak félbeszakítottam eszmecseréjüket:
-Ugye nem gond, hogy elhívtam Chuckot is szombatra? Nincsenek nagyon barátai, hátha egy kicsit jobban megismerik az ismerőseink.
- Neeem, dehogy. Örülök neki. Apropó, tudnál kicsit korábban jönni, olyan 3 körül? Segíteni kellene előkészülni.
-Persze, nem gond. - válaszoltam. Éreztem én a hangján, hogy mondani akar valamit, de nem akartam erőltetni a dolgot, így visszamentem a helyemre. Biológia következett, így fogtam a cuccomat és elindultam az emeleti tanterembe. Vee már ott volt, ahogy sejtettem. Nekidőltem a folyosó falának, majd azon töprengtem, hogy mi a francért nem lehetett egy liftet beépíteni. Akkor nem kellene kiköpnie az embernek a tüdejét, amíg felmászik ide. Morgolódásomból Chuck hirtelen felbukkanása zökkentett ki:
- Látom neked se hiányzott ez a lépcsőzés. - mondta nevetve. Igazán aranyos, amikor mosolyog.
- Te se úgy tűnsz, mint aki kacagva rohant idáig. - vágtam vissza. 
- Valljuk be;nem. Amúgy áll még a szombati meghívásod?
- Természetesen. Eljössz?
- Úgy néz ki, ráérek aznap. Hogy is hívják azt a lányt...
- Phoebe-segítettem ki.
- Ja igen, ő. Szóval jól tudom, hogy 2 utcányira lakik innen abban a nagy zöld házban?
- Pontosan, igen jól informált vagy. Ne számíts nagy felhajtásra, pár osztálytárs és ismerős lesz csak ott. Gondolom, a torontói partik után kicsit uncsi lesz.
- Majd kiderül. - Hirtelen elkomorult. Ez meglepett. Gyorsan visszapörgettem magamban az elmúlt másfél percet, de semmi olyat nem fedeztem fel, amivel megbánthattam volna. Érdekes.
Ezt követően egész bioszon nem szólt hozzám, pedig -már nem emlékszem ,hogy miért, de mégis- egymás mellett ültünk. Óra után Mark odasomfordált mellém, majd megjegyezte:
-Tudnám mit eszel ezen a kis nyomin. Nézz rá, aztán nézz rám, szivi - kacsintott, majd faképnél hagyott. Megütközve álltam a folyosó közepén, mire Vee furcsán nézett rám. 
-Mit mondott? Hahó, Föld hívja Ashley-t!
-Mi? Ja, nem fontos...-válaszoltam, majd gyanakvó tekintete társaságában elvegyültem diáktársaim között.