6. rész

Hazáig rohantam, hiszen nem akartam megbántani Phoebe-t azzal, hogy elkések. Igaz, hogy már megszokta tőlem, de akkor se. Siettem, ahogy csak tudtam, aminek meg is lett az eredménye. A zuhany alatt állva nem vettem észre, hogy felborult a samponos flakon, teljesen beterítve a kabin alját csúszós cuccal. Épp léptem volna ki, amikor sikeresen elvágódtam. A fejemet sikerült bevernem a mosdó szélébe..."Fene ebbe a pici fürdőszobába! Kellett nekem úgy sietni, itt az eredménye."- morogtam saját hülyeségem miatt. Nem ítéltem különösebben súlyosnak a helyzetet, bár csinos kis búb nőtt a homlokom bal oldalára, cuki kis horzsolással a tetején. 
Az incidens után magamra rángattam az éppen kezem ügyébe akadó rövidnacit és ujjatlant. Akárhogy csipkedtem is magam, mire odaértem Phoebe-ékhez, már elmúlt 3. Ő már a kapuban várt, türelmetlenül dobolt lábával.
- Vágom, hogy hiányoztál, amikor az órát vettük alsóba, de ennyire hülye nem lehetsz!- fakadt ki.
- Jó, tudom tudom. De ha elmesélem, hogy miért késtem, meg fogod érteni. - mosolyogtam sejtelmesen.- De induljunk el bevásárolni, útközben megbeszéljük. Előbb úgyis te mesélsz, nem?
- Mii? Jaaa...Júj, tényleg! - Annyira imádom ezt benne. Kicsit szőke, de annyira zizi, hogy nem lehet nem szeretni.
- Szóval?
- Nick tegnap megkérdezte, hogy hazakísérjen-e.- ujjongott. A srác eggyel alattunk jár ugyan, de Phoebe totál nyakigláb, teljesen beleesett. Végre úgy néz ki, hogy alakul köztük valami. Mázlista.- Mondtam, hogy persze, és amikor mentünk megfogta a kezem, és el se engedte! Aztán amikor odaértünk a ház elé...-és csak mondta, mondta és mondta. Hagytam, hadd beszéljen, elvégre ez a legjobb barátnő dolga. Itt-ott közbeszóltam, hogy "Komoly?" vagy "Jaj, tök cuki lehetett.". Mire odaértünk az áruházhoz, már hallhatóan kapkodta a levegőt. Nem csodálom, eddig be sem állt a szája.
- Szóval úgy néz ki, hogy este eljön. Mit szólsz?
- Hát ez...szuper! Örülök nektek.- mondtam őszintén.
- És most te jössz. Hallani akarom, hogy miért kellett szobroznom.
- Okés. Na, az úgy volt...- kezdtem el a sztorit onnantól kezdve, hogy elsétáltam a parkba, egészen addig, amíg haza nem értem.
- Te jó-ó-ó ég.- Szemei elkerekedtek, bár én nem értettem ezt a nagy felhajtást. 
- El se kezdd... Nem is ismerem, meg semmi.- Próbáltam elébe menni a dolgoknak,  mert nem akartam a hátrelévő időben azt hallgatni, hogy "Na és mikor jöttök össze?" meg hasonlókat.
- Jó, oki. Azta, idenézz.- mutatott rá egy valóban dögös egyberészes ruhára.- Igen vagányul néznél ki benne.
- Gondolod?- Kételkedtem egy kicsit, bár nem volt rá okom. Imádom a királykéket, és sokan mondják, hogy tényleg jól áll. Így aztán, fél óra múlva 20 dolcsival könnyebb pénztárcával sétáltam ki az üzletből. 
Mivel mindent megvettünk, ami kellett, és még volt szabad másfél óránk, tartottunk egy rövid csajos délutánt. Rég éreztük ennyire jól magunkat együtt, szerintem a Nicole-lal kialakult hirtelen barátsága miatt. "Mindegy, ezzel most nem foglalkozok. Lényeg, hogy itt vagyunk."- suhant át az agyamon. De tényleg, rengeteget nevettünk azon a délutánon. Vettünk egy-egy hatalmas csokiskekszes fagyit, bár ma ez már a második nekem. A végén még elhízok. Szóval, a két finomsággal a kezünkben leültünk egy padra, majd az előttünk elsétáló embereket elemeztük.
- Ott, az a csaj..mekkora már az orra szegénynek? Mint egy sas.
- Az semmi, ezt a csávót figyeld, milyen hosszúk a kezei meg az ujjai! Valahol hallottam, hogy minél nagyobb egy férfinak a hüvelykujja, annál nagyobb a...- nem fejeztem be a mondatot, szerintem ebből is megértette. A hirtelen feltörő röhögőgörcsből és horkantásból úgy sejtettem, hogy tényleg leesett neki. 
Elszórakozgattunk még egy darabig, aztán útnak indultunk. Hazafele épp megint szóba került Nick, amikor nem kis meglepetésünkre pont velünk szembe jött. Nem mertem Phoebe-re nézni, féltem, hogy elnevetjük magunkat. Ő is ezt gondolhatta, mert totál egyszerre kezdtük el halkan énekelni a közös kedvenc dalunkat. Nick csak mosolygott, de szó nélkül továbbment. Miután hallótávolságon kívülre kerültünk, egymásra néztünk, majd - ezen a délutánon már nem is tudom, hányadszorra - kitört belőlünk a nevetés. Ha tudtuk volna, hogy hogy ér véget az este, nem lett volna ennyire jó kedvünk.